„Szívemen viselem a gépek sorsát”

Olvasási idő: 4 perc

Április végén immár 15. alkalommal rendezték meg a Szakma Sztár Fesztivált. A döntőben a HUNGEXPO Budapest Kongresszusi és Kiállítási Központ három pavilonjában közel 250 versenyző mérte össze tudását összesen 65 szakmában. Nagy büszkeség számunkra, hogy a műszaki informatika kategóriában a United Call Centers fiatal munkatársa, Molnár Krisztián az országos második helyet hozta el. Ennek apropóján készítettünk vele interjút!

Hogyan kerültél a Szakma Sztár Fesztivál indulói közé?

A Kandó Kálmán Informatikai Technikum ötödéves hallgatója vagyok műszaki informatikus szakon, és egyszerűen annyi történt, hogy az iskolában felmerült a kérdés, van-e kedve valakinek indulni a versenyen. Nekem volt. Először egy területi válogatóra került sor, ott 150 nevezőből választottak ki összesen 8-at, akik aztán továbbmentek az elődöntőbe, amit a BMSzC Bolyai János Műszaki Technikum és Kollégiumban rendeztek meg. Ott komplett szakmai vizsgát kellett tennünk, az alapján válogatták ki a döntőben résztvevő versenyzőt. Az utolsó szakaszban már mindenki tiszta lappal indult, csak az volt a mérvadó, hogyan szerepeltünk magán a versenyen.

El tudod magyarázni földi halandók számára is érthető nyelven, milyen feladatokat kaptatok a döntőben?

Az első feladat dióhéjban összefoglalva hálózatszimuláció és -tervezés volt. Ezt úgy kell elképzelni, hogy vannak megadott eszközök, a feladat pedig egy nyomvonal tervezése: hová rakjuk a switcheket, a routereket, a forgalomirányítókat, és így tovább. Ezt kellett megvalósítani egy hálózatszimulációs szoftver segítségével, ami Cisco Packet Tracer névre hallgat. Ha még inkább konyhanyelvre akarok lefordítani, akkor van egy felületi rajz, például elképzelünk egy irodát, amiben vannak eszközök, PC-k, laptopok, a mi dolgunk pedig az, hogy megtervezzük, lerajzoljuk ezeknek a kábelezését, melyik milyen kategóriába tartozik, milyen sávszélességre lesz képes, utána pedig egy másik szoftverben a rajz alapján meg kellett valósítani az egész hálózatot, úgy, hogy működjön az összes eszköz, hogy lássák egymást, és tudjanak egymás között kommunikálni hálózaton belül.

Mi alapján dől el, hogy valaki milyen helyezést ér el?

A kérdés ilyenkor az, ki valósítja meg jobban és gyorsabban. Ez volt az első napi feladat, öt órát kaptunk rá. A második napon ugyanennyi időt kaptunk egy weboldal elkészítésére vizuális minta alapján, azaz nem volt hozzá semmilyen leírás, úgy kellett leprogramoznunk az egészet. Erre volt két és fél óra, illetve voltak kiegészítő feladatok, Javascript programozás, illetve kiszállási díjat kellett kalkulálnunk különböző értékekből, alapdíj és megkezdett órák száma alapján. Ezeket megcsináltam szűk 50 perc alatt, úgyhogy a maradék másfél órában már ettem, kávézgattam, meg körbementem a rendezvényen.

Nyeremény, elismerés szempontjából mit jelent, hogy országosan második lettél a kategóriádban?

Különböző, szponzorok által felajánlott ajándékokat is kaptunk, viszont, ami talán fontosabb, hogy az egyetemi felvételin rengeteg pluszpontot jelent a döntő és a helyezés. A nyertesek számára két évig garantált a független pontszám, ami a gyakorlatban annyit jelent, hogy ha ennyi időn belül azt mondom egy szakirányú felsőoktatási intézményben, hogy oda szeretnék járni, akkor azonnal felvesznek. Talán ez a legfontosabb. Az eszmei értéke meg a tapasztalatszerzés, a megmérettetés, hiszen egy országos második hely egy komoly szakmai versenyen önbizalmat is ad – visszaigazolja, hogy ezek szerint jó irányba indultam, és talán értek valamit a szakmához.

Milyen indíttatásból orientálódtál a számítástechnika felé?

Édesapám informatikával foglalkozott, illetve számítástechnikai cégnél dolgozott a testvére is, aki egyszer hozott nekem egy használt gépet. A használt gép magasabb rendű célja az lehetett, hogy engem is elindítson ebbe az irányba, ugyanis valami miatt mindig tönkrement. Ezért aztán nagyon gyakran megtörtént, hogy apa elment dolgozni, én meg rendszeresen felhívtam a munkahelyén, hogy szerinte mi baja lehet a gépnek. Ő mondott valamit, én kipróbáltam, utána működött. Innen indult az egész. Azóta, mondjuk úgy, felépültem.

Abszolút érthető, és nyilván hatalmas sikerélmény, pláne gyerekként, ha valami olyasmit tudsz megjavítani, amihez általában az emberek nem feltétlenül értenek. Mi vonzott még ezen kívül?

A műszaki informatika nagyon szerteágazó szakma. Része a programozás, a weboldalfejlesztés, de érteni kell az elektronikához, tudni kell, mit csinál a dióda, a tranzisztor, vagy hogy mi a különbség az NTFS, a FAT32 és az exFAT között. Valahogy szívemen viselem a gépek sorsát. Ha poros a gép, én elmegyek a sűrített levegőért, és patika tisztára kitakarítom a gépet, akkor is, ha nem a feladat része. Nem is feltétlenül nevezném munkának, amit a United Call Centersnél csinálok, sokkal inkább hivatásnak, hiszen utóbbit szokás akkor mondani, ha az ember szereti, amit csinál.

Melyik terület áll hozzád legközelebb?

A weboldaltervezés, annak is a front-end része. De nyilván a back-endet is megcsinálom, ha kell, mindkettő szükséges hozzá.

A napi munkában mit szeretsz leginkább?

Mondjuk úgy, átfogóan szeretek az egésszel foglalkozni. Például érdekel a kommunikáció is, nagyon élveztem az ilyen irányú soft skill tréningeket is, hiszen ezekkel sokat tanulunk. Informatikán belül pedig bármilyen megoldandó problémával szívesen fogalkozom. Mindig befelé, minél mélyebbre törekszem, szeretem minél hamarabb megoldani a felmerülő kérdéseket.

A technológiai infrastruktúra szerinted mennyire határozza meg a BPO szektort?  

Az informatikai háttér nagyon fontos, egyértelműen hatással van az ügyfélélményre, hiszen, ha csak a felszínt nézzük, már a hívások hangminősége is sarkalatos pont lehet. Ezeket vállalati szinten, folyamatosan monitorozzuk, szerencsére nagyon jó statisztikát produkálva - tízezerből talán egy hívásnál fordul elő ilyen jellegű probléma. Nagyon fejlett a technológiai háttér, de ennek az is a titka, hogy folyamatosan korszerűsítünk, figyelünk arra, hogy a lehető legjobb ár - érték arányú eszközöket szerezzük be. És nagyon fontos a hozzáállás is, nálunk működik a teljesítményorientált szakemberválasztás, nem arról szól a rendszer, hogy egyik csavar helyére keresünk másikat, ezért tudok én is lojális lenni a céghez. Amikor az állásinterjúm zajlott, senki nem kérte senki a nyelvvizsga papíromat, hanem elkezdtünk angolul beszélgetni szakmai kérdésekről, ami ebben a környezetben sokkal többet elárul.

Szerinted mi a legnagyobb tévhit, sztereotípia az informatikusokkal kapcsolatban?

A „nerd”, mint jelenség, de ez létező dolog. Sokan lesznek informatikusok az olyan srácok közül, akiknek mondjuk gyermekkorukban nem volt sok barátjuk, és helyette felfedezték maguknak a számítógépet. Én ilyen szempontból szerencsére kicsit különcnek számítok, kiterjedt baráti köröm van, és a munka, a hivatás mellett törekszem arra, hogy amit nem kell, azt ne digitalizáljuk, hanem éljünk meg minél több dolgot személyesen. Sokkal jobban szeretek a barátaimmal egy sör mellett beszélgetni, mint chatelni a Facebookon. De nyilván manapság nehéz kiszakadni, velem is előfordul, hogy egy hosszú munkanap után is odaülök a gép elé, és a weboldalamat építgetem.