Mesél a UCC – A bagoly és a tücsök

A bagoly mindig napközben alszik. Amikor aztán a lenyugvó nap rózsás fénye is elhalványul az égen, és a fák árnyéka lassan felemelkedik, hunyogorva-pislogva előbújik az öreg fa odvából. Huhogása visszhangzik a csendes erdő felett, majd elindul vadászni, bogarakat, békákat és egereket keresve, amikkel mindig szívesen megtömi bendőjét.

Volt egyszer egy zsémbes, öreg bagoly, akinek nehezen lehetett a kedvében járni, különösen, ha valami vagy valaki megzavarta az álmát napközben. Egy meleg nyári délutánon épp odújában szundikált a vén tölgyfában, amikor a közeli mezőn a tücsök vidám, de igencsak harsány ciripelésbe kezdett.

Az öreg bagoly azonnal kidugta fejét a fa hasadékán, mely egyszerre volt ablaka és ajtaja odújának.

„Táguljon innen, Tücsök uram!” - ripakodott rá a mezei hegedűsre. „Micsoda modor ez? Legalább a koromat illene tisztelnie, és hagynia kellene nyugodtan aludni!"

De a Tücsök pimaszul azt felelte, hogy neki éppúgy joga van a helyéhez a napsütötte mezőn, mint a Bagolynak az odújához az öreg tölgyfában. És mint aki jól végezte dolgát, ciripelt tovább, ha lehet, még hangosabb, még harsányabb dallamot játszva, mint annak előtte.

A zsémbes, de bölcs öreg bagoly jól tudta, hogy semmi értelme vitatkozni a tücsökkel, ahogy egyébként mással sincs. Különben is, tudta jól, hogy a szeme nappali fényben nem elég éles ahhoz, hogy a tücsköt a megfelelő büntetésben részesítse. Így hát félretette a kemény szavakat, és kedvesen szólt hozzá.

"Tücsök uram - mondta -, ha már ébren kell maradnom, akkor inkább kényelembe helyezem magam, hogy élvezhessem az énekét. Jut eszembe, van még abból a csodálatos borból itt az odúmban, amit egyenesen Olümposz istenei küldtek nekem, és amiből állítólag maga Apolló is iszik, mielőtt énekel a halhatatlanoknak. Kérem, jöjjön fel hozzám, és kóstolja meg velem együtt ezt a finom italt! Úgy fog énekelni tőle, akár a zene és a tánc istene!" 

A bolond Tücsök elhitte a Bagoly hízelgő szavait. Néhány nagyobb ugrással gyorsan fent termett odúban. Az öreg Bagoly pedig, amint a Tücsök elég közel ért ahhoz, hogy jól láthassa, rávetette magát, és felfalta.

A tanulság? A hízelgés nem az igazi csodálat bizonyítéka. Ne hagyd, hogy egy hízelkedő ellenség túljárjon az eszeden!

Aiszóphosz állatmeséje, A bagoly és a tücsök angol nyelven The Owl and the Grasshopper címen ismert. Magyar változata jóval kevésbé elterjedt, olyannyira, hogy nem is találtunk róla fordítást ezen a nyelven prózai formában, csak egy alig ismert verses átdolgozást. Így tehát magyarul először - legjobb tudomásunk szerint - a United Call Centers oldalán olvasható először ez a mese, karácsonyi ajándékként honlapunk minden látogatójának.

Illusztrációk: Hahn Petra