„Hatalmas erő, ha szeretetet adunk”

Interjú Kiss Ábel Lukáccsal, a Dorkász Szolgálat igazgatójával

A Debrecen BSC Kerekasztalt alkotó cégekkel együtt a United Call Centers is támogatja idén a Dorkász Szolgálat Kék Vödör kampányát, és a december 20-ig tartó adventi adománygyűjtést. Kapcsolódó híradásunkban korábban már bemutattuk magát a kezdeményezést, a most következő interjúban pedig az Alapítvány történetéről, aktuális projektjeiről beszélgettünk a jótékony szervezet igazgatójával, Kiss Ábel Lukáccsal.

Elmesélnéd nekünk röviden a Dorkász Szolgálat történetét?

Az eredetileg Hollandiából származó szervezet érdekessége, hogy az alapítás egy nagyon fontos eseményhez, az 1956-as forradalomhoz és szabadságharchoz köthető. Andijk, egy észak-holland református lelkipásztora ebben az időben egy elszármazott magyar lelkész volt, akinek a prédikációján részt vett szervezetünk akkor 11 éves alapítója, Dirk Jan Groot is. Amikor a lelkész a prédikációja végén hírt adott az akkori budapesti eseményekről, sokan elsírták magukat, köztük Dirk Jan édesapja is, ami soha korábban nem fordult elő.

Otthon aztán tovább beszélgettek erről, és szinte még kisgyerekként megértette, hogy Magyarországnak szüksége van segítségre; a mai napig megvannak neki azok a magazinok, amiket aztán az ötvenes, hatvanas években gyűjtött a magyarországi helyzetről, és komolyan a fejébe vette, hogy amikor felnő, segíteni fog majd a népünknek. Persze sok minden alakult aztán az ő életében is, a Dorkász Szolgálatot harmincéves kora után alapította meg. Kezdetben, a nyolcvanas évek elején egyfajta demonstráló szervezet volt: román, ukrán és magyar nagykövetségeknél töltöttek éjszakákat azzal, hogy felhívják a figyelmet ezeknek a népeknek a helyzetére, több ezer képeslapot küldtek, hogy biztosítsák a szolidaritásukról embertársaikat a Vasfüggöny innenső oldalán.

Hogyan vezetett az út a jelenbe 1956-ból?

A történet kiindulópontja akkor tűnik fel újra, amikor Dirk Jan 1986 környékén először járt Magyarországon. Erdélybe indult, Debrecenen keresztül, de Bécsben álltak meg először, és amikor átlépték a határt, és meglátta az országnevet a táblán, már felnőtt fejjel eszébe jutott a gyerekkorában tett ígéret, ekkor indult el az adománygyűjtő tevékenység, eleinte még kifejezetten földalatti mozgalomként: körülbelül 150 beszervezett család, tanárok, parókiák, lelkipásztorok voltak azok, akiken keresztül a nemzetközi Dorkász által küldött ruhák, élelmiszerek eljutottak oda, ahol erre a legnagyobb szükség volt.

A magyarországi szervezet hivatalosan 1991-ben, tehát pont 30 évvel ezelőtt alakult, addigra már 20 másik országban is volt képviseletünk, így egy nagyon komoly segélyezési hálózat épült ki Közel-Keleten és Afrikában is. A Dorkász ma már az egyik legnagyobb hollandiai segélyszervezet, és Európában is kifejezetten meghatározó a szerepünk, több mint kétszáz alkalmazottunk, több tízezer önkéntesünk van, igyekszünk megszólítani a társadalom minden rétegét. A szervezet több mint 30 adományboltot tart fenn, a raktárakból évente több száz kamion szállít adományokat szerte a világba. Tehát egy kisfiú álmából, a kicsi, földalatti kezdeményezésből egy világot behálózó segélyszervezet lett, ami mintegy 350 ezer rászorulón segít évente. A debreceni székhelyű magyarországi Dorkász Szolgálat jelenleg 35 településen aktív.

Mióta működtök önállóan?

2016-ban függetlenedtünk, tehát magyar közhasznú alapítvány lettünk. A Dorkásznak mindig is célja volt, hogy helyi résztvevőkkel helyi közösségeket építsen, hogy mindenki a sajátjairól gondoskodjon, ne nyugati, holland, amerikai, felajánlásokból éljünk. Én is így kerültem a szervezetbe: 2015-ben ügyvezetőként, illetve projektmenedzserként kezdtem, és most már 4 éve vagyok az Alapítvány igazgatója. A célunk pedig az, hogy magyaroknak magyar adományokkal segítsünk. Az a tapasztalatom, hogy bőven van miből adni itt is, legyen az akár tartós élelmiszer, ruha vagy tanszer. És nagyon nagy szeretettel tapasztalom azt, hogy nagyon sokan beállnak minden adománygyűjtő akciónk mögé, sokan adakoznak rendszeresen, és sajnos van is hova, amiről beszéltünk legutóbb.

A hazai tevékenységünkben nagyon fontos szerepet játszik a hely, ahol működünk, hiszen amíg más országokban a Dorkász kis túlzással egy raktár és egy nyomtató, mi a rendszerváltás után holland segítséggel meg tudtunk vásárolni egy táborhelyet Debrecen határában, Erdőspusztán. Az elmúlt 30 évben több ezer ember táborozhatott itt, minden évben jönnek hátrányos helyzetű csoportok. Ezt azért fontos megemlíteni mert a segélyezés mellett, ahogy már mondtam, nagyon fontos feladatunk a közösségépítés.

Alapelvünk, hogy ne „fenntartsuk” a szegénységet, hanem megoldjuk azt. Ezért vannak például művészetterápiás, drámapedagógiás, önismereti és kommunikációs képzéseink. Egyik kezünkkel tehát segélyezünk, a másikkal pedig felkaroljuk a rászorulókat, és segítünk nekik kitörni a szegénységből.

Nem vagyok szociológus, de azt tudom, hogy a mélyszegénységben élők sokszor szégyellik a helyzetüket, amihez kapcsolódhat a probléma tagadásának ösztönös reakciója. Hogyan tudtok segíteni ilyen esetekben? 

Amellett, hogy oda megyünk segíteni, ahol a legnagyobb a baj, hosszú távon azzal tudunk együttműködni, aki partner a változásban. Aki nem akar fejlődni, és folyton kifogásokat keres, az elindul lefelé a lejtőn. Azokkal tudunk elindulni az úton, akik rendelkeznek önkritikával, nyitottak a fejlődésre és változásra.

Elég sok sztereotípia él az emberek fejében az egyén felelősségével kapcsolatban.

Utalnék a többségi társadalomra, azaz magunkra: ha változtatni szeretnénk egy szokásunkon, az nagyon kemény munka, legyen szó egészségesebb életmódról, vagy arról, hogy egyszerűen szeretnénk másféle életritmusban élni. Minden fejben dől el, ahogy mondani szokás. Őrületesen nagy energiát kell belefektetnünk abba, hogy önkritikát gyakoroljunk, hogy folyamatosan és rendszeresen meghozzuk a megfelelő döntéseket, és változzon a hozzáállásunk, a gondolkodásunk. A lehetőség pedig mindenki számára adott. Ma már nem arról beszélünk, hogy felmérjük a szükségleteket, hanem arról, hogy felmérjük a lehetőségeket: mit tudsz te hozzátenni, miben tudsz te változni? És nyilván mi segítünk, hiszen ezeknek az embereknek partnerre, támogatóra van szükségük.

Ez persze nagyon lassú és fokozatos munka, de ha partnerként tekintünk rájuk, akkor az ő önképük is megváltozik. Nyilván ezt mi nem befolyásolhatjuk, az ilyesmi belülről kell, hogy jöjjön, de például a fiatalok a táboroztatáson keresztül megláthatnak olyan dolgokat, mintákat, modelleket, amik esetleg különböznek az otthon látottaktól, és amire azt mondják, ez a változás megéri a ráfordított energiát, mert például lesz állásuk, lesz pénzük.

Hogyan működik ez a gyakorlatban?

Talán a segélyezés oldaláról érdemes közelítenünk, és érdemes megvizsgálnunk, mit is jelent a mélyszegénység? Hogy nincsenek megfelelő lakhatási körülmények, nincs bent víz, nincsen fürdőszoba, nincsen konyha, nem zárhatók rendesen a nyílászárók, beázik a tető. Ezek olyan nehezítő körülmények, amik teljesen átalakítják a mélyszegénységben élők mindennapjait. Ki kell menni az utca végébe vízért naponta többször, nem lehet a házat normálisan felfűteni, ami miatt folyamatosan beteg a gyerek, és így tovább.

A lakhatáson kívül a megfelelő élelmiszerek rendszeres beszerzése is probléma, hiszen, ha például az idősebbeket nézzük, az alanyi jogon járó, 24 ezer forintos öregségi nyugdíj 5-10 napig elég. Gondot jelenthet még a gyógyszerek beszerzése, hogy meggyógyuljanak, hogy szinten tudják tartani magukat, és itt már jön a mobilitás kérdése: van-e autó, van-e bicikli, elérem-e a buszt, ki tudok-e mozdulni otthonról? Ezek a problémák egymásból következnek, ezért nagyon fontos a segélyezés.

Az adományok, legyen az ruha, élelmiszer, tisztítószer, óriási segítséget nyújtanak, a mindennapokban. És ezzel mit kommunikálunk feléjük? Azt, hogy van remény, nem vagy egyedül, itt vagyunk veled és melletted. Hatalmas erő, ha szeretetet adunk: változást idéz elő, azt üzeni, hogy ez itt még nem a vég, mert van, akire számíthat az, aki rászorul. 35 településen vagyunk jelen, többszáz önkéntessel, akiket mindig arra bátorítunk, hogy ápoljanak személyes kapcsolatot a kedvezményezettjeinkkel, hiszen ezeknek a barátságoknak az eredménye bármilyen változás.

Mi a közösségépítés funkciója?

A közösségépítés legalább ugyanolyan fontos, mint a segélyezés. Említettem, hogy táborokat szervezünk rászoruló családoknak, időseknek vagy gyerekeknek, ezek sokat jelenthetnek számukra. Ilyen alkalmak során találkozhatnak az önismerettel, ami nem része az iskolai tanulmányoknak, kommunikációs készségeket szerezhetnek. A művészetpedagógia, a drámapedagógia segítenek, hogy kilépjenek a saját zárkózottságukból, és feldolgozzák a körülményeiket, hogy ők hátrányos helyzetűek.

Van konkrét példám is. Javítóintézetben lévő gyerekeket vontunk be önkéntes munkára, egy özvegyasszony házát festettük ki segítségükkel. Hihetetlen jó érzés volt számukra, ahogy beszélgettünk, vagy amikor különböző médiafelületek sajtómunkatársai adták egymásnak a kilincset és rázták mindenkinek a kezét, hogy mennyire fantasztikus munkát végeznek ők - akik különböző bűncselekmények miatt ültek korábban, most pedig értékes tagjai a társadalomnak. Látszott az arcukon, hogyan fejlődött az önképük, az önbecsülésük szinte percek leforgása alatt.

A Kék Vödör adománygyűjtő kampány mellett milyen aktuális projektjeitek vannak még?

A családgondozó projektünkben téli, nyári ruhákkal, tanszerekkel, illetve élelmiszerrel segítünk, most már több mint 250 családnak. Az idősgondozó projektünkben jelenleg 103 kedvezményezettünk van, tipikusan olyanok, akik mélyszegénységben, egyedül élnek, rossz egészségügyi állapotban. Tehát nem látogatná őket senki, ha mi nem vinnénk nekik havonta egy-egy élelmiszereket és tisztítószereket tartalmazó csomagot. A legfrissebb kezdeményezésünk a Jótékonytér.hu, amit a hosszú ideje húzódó járványhelyzet inspirált, ez tulajdonképpen egy adománygyűjtő weboldal.

Ez a gyakorlatban úgy működik, hogy a közösségekhez – például cégekhez – kiviszünk egy jótékonyteres ládát, és abba mindenki, beledobja, amit talál otthon, és még használhatónak, hasznosnak ítéli. Mi pedig felvisszük erre a honlapra a ládákban összegyűjtött adománykat. Kicsit olyan ez, mint egy közvetett jótékonysági vásár. Lehet vásárolni könyvektől kezdve gyerekholmiig mindenfélét: egyrészről használt cuccot veszel, tehát véded a környezetet, másrészt pedig fizetés előtt nem tudsz úgy fizetni, hogy ne választanád ki a célcsoportot, hogy kit szeretnél támogatni a fizetéseddel – tehát minden összeg visszafolyik a rászorulókhoz.

A táboroztatásra és börtönmisszióra már kitértem: ezeknek tulajdonképpen az a lényege, hogy élményekhez juttassuk a fiatalokat, a börtönmisszió keretében pedig javítóintézeteket látogatunk, hétvégi programokon, nyári táborokon keresztül. A javítóintézetekben élők nyilván nem mozdulhatnak ki a táborhelyekre, úgyhogy mi visszük be hozzájuk a tábort.

Ezekhez a programokhoz természetesen lehet csatlakozni, akár a helyieknek önkéntesként, de nagy szeretettel várjuk a felajánlásokat is mindenkitől, hiszen minden programunk megvalósulásához szükség van anyagi támogatásra. Ezekről a lehetőségekről minden információ elérhető a honlapunkon, a dorkasz.hu-n, lehet minket támogatni több módon, bankkártyás fizetéssel, átutalással is, vagy akár PayPalon keresztül is. És persze nagyon nagy szeretettel várjuk mindazokat, akik akár csak néhány ezer forinttal, de havi rendszerességgel mögé tudják támogatni egy-egy projektünket. Ez nagy segítség számunkra, hiszen előre kalkulálható, tervezhető támogatásokkal könnyebben tudjuk felállítani az adott évre szóló működési tervünket.

Kicsit visszautalnék a börtönmisszióra: az önkéntesek számára főleg kezdetben komoly kihívás lehet egy olyan szituáció, amikor elítéltekkel kell találkozniuk. Hogyan lehet ezt jól kezelni?

Ez egy speciális terület, nekünk is bele kellett tanulnunk, de most már ötödik éve látogatjuk ezeket az intézményeket, és nagyon jó kapcsolatot alakítottunk ki mindazokkal a szakmai dolgozókkal, akik amúgy rendkívüli dolgokat valósítanak meg a bentlakók számára. Természetesen erre a helyzetre ugyanúgy fel kell készülnie egy lelkipásztornak, egy mentor-tanárnak, egy élménypedagógiás foglalkozást vezető munkatársnak egyaránt. Segítjük az önkénteseket mind a felkészülésben, mind az élmények feldolgozásában. A Dorkász Szolgálat egyik fontos missziója, hogy a többségi társadalom elé tárjuk ezeket az élethelyzeteket. Ennek fontos felülete a honlapunk Sorsok köztünk menüpontja, ahol jónéhány kisvideóban, rövid leírással kiegészítve bemutatunk néhány ilyen életutat, hogy mindenki számára ablakot nyissunk a buborékon túlra, és minél többen lássák, mit jelent a mélyszegénységi élet, itt, Magyarországon.

Miben segíthet a többségi társadalom? Miért fontos, hogy adakozzunk?

Gondoljunk arra, valójában mennyi élelmiszert, mennyi ruhát, mennyi játékot, könyvet, cappucinót kell megvennünk ahhoz, hogy boldogok legyünk? Mennyi fölösleges cuccunk van a padláson, a garázsban, az ágy alatt? Ha a többségi társadalom tagjaként rendszeresen megosztanánk azokat a javakat, amik feleslegesek a mindennapjainkhoz, véleményem szerint teljes mértékben megoldható lenne a szegénység problémája. A labda nálunk van, nem a nélkülözőknél. Nekünk, akiknek van miből adniuk, legyen az látszólag bármennyire is kevés, kötelességünk egy fenntarthatóbb, igazságosabb út felé terelni a világot, és érzékennyé tenni gyermekeinket és unokáinkat is arra, hogy esélyt kapjanak a társadalom azon rétegei, akik igazából nem tehetnek arról, hogy oda születtek, ahová, de nyitottak a változásra.

További információk korábbi cikkeinkben!