,,Megkérdezték mit szeretnék elérni. Azt mondtam, alkotni szeretnék.”

A UCC ügyvezető igazgatójával, Juhász Zsolt Mátéval készített interjúnkban bepillantást nyerhetünk a vezetés bonyolult egyensúlyába a mindennapi prioritások között. Zsolt megosztja velünk gondolatait arról, hogy milyen kihívásokkal és sikerekkel jár egy vállalat irányítása a modern üzleti élet dinamikus világában.

Mindennapos küzdelem, hogy kiegyensúlyozzuk a cég dolgozói, partnerei, tulajdonosai és a saját magunk érdekeit nap mint nap. Mi a módja, hogy az egyensúlyt fenntartsd, ha egyáltalán ez lehetséges?

Napi szinten arra törekszünk, hogy megtartsuk az egyensúlyt, és lehetővé tegyük az egyének kibontakozását. Hiszünk abban, hogy a megfelelő ember a megfelelő helyen van. Minden munkatársunknak igyekszünk megtalálni a szervezetben a megfelelő pozíciót, ahol a legjobban ki tudja használni képességeit, tudását és tapasztalatát.
Hiszünk abban, hogy megértjük és figyelembe vesszük a vállalat érdekeit, és része a kultúránknak az egészséges önkontroll gyakorlása, hogy elfogadjuk azokat a tényezőket, amelyekre nincs hatásunk. Mi olyan szervezet vagyunk, ahol támogatjuk egymást a fejlődés felé vezető úton.

Globális at-home modell hatására milyen vezetéstechnikai módszereken kellett fejlesztened, hogy Te és vezetőtársaid továbbra is sikeresek maradjatok?

Nem speciális módszerre, hanem inkább több erőfeszítésre van szükség ahhoz, hogy olyan kapcsolódások épüljenek, amivel a közös hajónkat egy irányba tudjuk tartani. A kollégák tényleges megszólítása több időt igényel, az első perctől kezdve az a tapasztalatom, hogy a középvezető több energiát mozgósít, hiszen az irodai rövid interakciókat, közös ebédeket felváltotta a virtuális kommunikáció. A feladatok nyomonkövetésében nem történt változás, hiszen a rendszerek és eszközök segítségével megmaradt. 3-4 éve még érkezett olyan visszajelzés, hogy a vezetők számára kihívást jelent a virtuális motiválás, mára azonban minden munkatársunk megszokta és szereti a virtuális munkateret. Ezt támasztja alá a legutóbbi elégedettségi eredményünk is, amely 94,65%-os. Teljesen természetessé vált, hogy a virtuális gép mögött ott van a csapattársam, és számíthatunk egymásra.

Miért pont a UCC, több, mint 10 éve?

A UCC lehetőséget adott nekem arra, hogy kibontakoztassam a bennem rejlő energiákat, ezért külön köszönet illeti Kozma Richárdot, az ügyvezető kollégámat, aki hitt bennem és támogatott. 10 évvel ezelőtt, amikor megkérdezték, mit szeretnék elérni, azt válaszoltam, hogy alkotni szeretnék, hogy értelmet adjak a mindennapoknak és munkát biztosítsak sok embernek. Bár sosem voltam kitűnő tanuló az iskolában, de mindig a józan paraszti ész és az egészséges életösztönök vezettek előre. Ez segített abban is, hogy a UCC-vel évről évre fejlődjünk, hiszen egy nagyon nyitott és innovatív közegben dolgozunk.

Rendszeres tanulmányokat adnak közre "A legjobb 100, 30, 10 munkaadó vállalat" címmel, a bérezés, juttatási csomagok, fejlődési lehetőségek, munka és magánélet összehangolása, vezetőség, vállalati kultúra és értékek szempontokat figyelembe véve. A tapasztalatok mégis azt mutatják, hogy a közvetlen Vezető ennél is fontosabb.

Mit gondolsz erről?

Sok ilyen tanulmányt olvastam, és a saját tapasztalatom is azt mutatja, hogy általában a vezetőt hagyják el az emberek, nem pedig a vállalatot. Sikerült olyan környezetet létrehoznunk, ahol az emberek biztonságban érzik magukat, így gyakorlatilag nulla a fluktuáció a vezetői szinten, és erre nagyon büszkék vagyunk. Nálunk lehet hibázni, sőt kifejezetten bátorítom a kollégáimat, hogy próbáljanak új dolgokat, mert az evolúció fontos része, hogy tanuljunk a hibáinkból. Gyakran olyan útvonalakon járunk, amelyeken korábban senki sem járt, és a hiba lehetőséget ad a tanulásra. A lényeg mindig az, hogy hogyan reagálunk a hibára, és hogyan tudjuk azt a javunkra fordítani a következő alkalommal. A kollégáink bátorítást kapnak, és felhatalmazva érzik magukat arra, hogy kifejtsék a véleményüket a vezetőjük előtt. Természetesen a felelősség végül az enyém, de a kérdések és a kételyek hozzájárulnak a fejlődéshez is. Ennek a kultúrája mélyen gyökerezik nálunk.

Az elmúlt 10 évben igazi pecásként gyöngyszemeket és tehetségeket fedeztél és karoltál fel. Ehhez jó szemre van szükség, az biztos. Oszd meg velünk a titkot, hogyan fedezed fel a rejtett tehetségeket?

Úgy gondolom, hogy én kíváncsibb vagyok, mint az átlagemberek, mert mindig az alapvető emberi értékekre összpontosítok. Az évek során sikerült segítenem néhány kollégámnak a komolyabb fejlődésben, de ezt nem tudtam volna megtenni nélkülük. Megadjuk a lehetőséget, de mindenki a saját útját kell járja.

A UCC-nél törődünk egymással, egyszerű emberként gondolunk magunkra, felelősséggel tartozunk egymás iránt és a közösségért. Ezért szívesen támogatok olyan embereket, akik elsőre talán nem tűnnek meggyőzőnek, és más helyeken talán nem kapnák meg a lehetőséget. Sok ilyen sikertörténetünk van.

Van és ha igen, mi a szent és sérthetetlen vezérelved a hétköznapokban?

Ha vezérelvről beszélünk, akkor a versenyben való hitet és az igazságosságra való törekvést emelném ki, amelyek biztosan megjelennek a mindennapjaimban. Ha a szabályokról beszélünk, lehet furcsa, de nincs kifejezetten ilyen szabályom, vagyis talán pont ez, hogy kerülni akarom a sémákat. Az egyik kedvenc mondásom az adaptivitáshoz kapcsolódik, ami talán az ember legfontosabb evolúciós erénye.

Nem szeretnék a szokások rabjává válni, az üzleti megoldásokban is kifejezetten kerülöm az „így szoktuk” válaszokat és keresem a szokatlan megoldásokat. Ezt a gondolkodásmódot igyekszem másokban is erősíteni.

Bizonyára a kudarcaid, a sikereid mellett elkerülhetetlenül is megjelennek, jól megférnek egymással. Hogyan dolgozod fel a kudarcot?

Azt gondolom nagyon relatív, hogy mit tartunk egyáltalán sikernek és kudarcnak. Hajlamos vagyok az eredményt természetesnek venni, az viszont biztos, hogy a kudarcokból sokkal többet tanultam az életem során. Mára ez annyiban változott, hogy a sikert vagy az annak gondolt eseményt is legalább annyira alaposan igyekszem megérteni, mint az esetleges bukásokat, ebben sokkal tudatosabb lettem. De az elemzéseken kívül nem szabad túl sokat merengeni, mert túl gyorsan változik az élet és az energiák zömét mindig a jövőbe vezető útra kell fókuszálni, különben is, ami ma siker, az holnap egy elvárás, ami ma kudarc, az holnap egy lehetőség. Egy lehetőség tanulni belőle és fejlődni. A profi sport jó példa erre a mentalitásra, sokat lehet belőle tanulni és igyekszem ezt tenni.

Téged ki inspirál a fejlődésre?

Azt gondolom van egy velem született megfelelési kényszer, nevezhetjük belső motivációnak, egy ilyen típusú ember két pólus között billeg, a győzni akarás és a vereség elkerülése között. Az biztos, hogy engem nem kellett sohasem külön motiválni. Érdeklődő és kíváncsi vagyok, mindenkitől képes vagyok tanulni, az ügyfeleinktől, a munkatársaimtól, a cég tulajdonosaitól. Szerencsére sok nagyszerű ember vesz körül engem.

Van-e még valami, amit szeretnél megosztani vezetői tapasztalatodból? Mit üzensz a jövő vezetőjének?

Mindig arra bíztattam a kollégáimat, hogy maguk miatt fejlődjenek, nem azért, mert elvárják tőlük. Bármivel is foglalkozunk az minket épít, ezért kell mindig mindent beleadni, mert előbb utóbb a sok tapasztalat összeadódik és az komoly értéket jelent. Széles spektrumon dolgoztam már, de minden területen találtam valami jó dolgot, mindig képes voltam tanulni belőle, és ez a hozzáállás a mai napig segít. Ha valamit üzennem kell, akkor azt mondanám, hogy igyekezzenek megérteni a körülöttünk lévő világot, használják a technológiát a digitalizáció és a humán tőke kapcsolatában, de soha ne becsüljék le az embert, mert ez a képesség rendkívül értékes lesz a következő években, akár évtizedekben is.