A vezető motiváló képességének két legfontosabb titka, a kitartás és a szenvedély

Kovács Gáborral készített interjúnkban bepillantást nyerhetünk többek között a vezető szerepvállalás kihívásaiba és a virtuális tér által nyújtott motivációs eszközökbe. Gábor megosztja velünk gondolatait vezetői karrierje kiemelkedő pillanatairól és a UCC-vel kapcsolatos jövőképéről.

Mi hozott Téged a UCC-hez?

Abban a szerencsében volt részem, hogy szakmai karrierem kezdete egybeesett az iparág magyarországi fellendülésével, és elsőre egy olyan vállalathoz kerültem, mely globális volta mellett nagy hangsúlyt fektetett a pozitív céges környezet fontosságára. Ezt szívtam magamba és ettől lettem az, aki ma vagyok, amiért hálával gondolok mindenkire, aki bízott bennem, támogatott. 3 évvel ezelőtt tulajdonosváltás történt, mely komoly szemléletváltozást hozott. Azt vettem észre, hogy egyre kevésbé fontosak azok az értékek, melyekben hiszek, és ez a helyi szervezetet is komoly kihívások elé állította.

Ám ahogy az életemben többször is megtapasztaltam, amikor egy kapu bezáródik, egy másik kinyílik. Nagyon gyorsan zajlottak az események, egyértelművé vált, hogy a UCC dinamikus fejlődése nekem is vonzó lehetőséget kínál az értékteremtésre. Semmiképpen nem egy olyan hely, ahol csak egy apró fogaskerék vagyok egy arctalan globális szervezteben. Ráadásul ezt abban a pozitív kultúrában tehetem melyben „felnőttem”.

A Játékelméletek szerint minél tovább várod a buszt a megállóban, annál nehezebben változtatsz, hogy másfele indulj el. Ezért léptem és nem vártam tovább... Örömömre a UCC is teljesen nyitott volt irányomban és ez pozitív energiákat szabadított fel bennem.

Mit szeretsz a vezetői szerepvállalásban? Mit tanultál?

Gyerekkoromra visszagondolva én nem az voltam, aki kiállt a placc közepére és mindenki rohant utána. Bennem mindig a „többet ésszel, mint erővel” ars poeticája működött, ezt követve pedig folyamatosan vezetői szerepben találtam magam. Legyen az általános iskola, középiskolai focicsapat vagy sorkatonai környezet. Nem vagyok egy harsány megmondó vezető típus, a szituatív vezetés módszerében hiszek. Abban a vezetésben, ami szárnyakat ad és nem elvégzendő feladatot delegál. Támogatom, meghallgatom, segítek, tapasztalatot cserélek, de mindezt határozottan. Legyen ez több, mint csak egy munka. Sokszor megdöbbenek azon, hogy emberek néha mennyire rossz motivációval gondolnak a vezetői szerepre. Egyszer nagyon régen egy kedves kollegám, mikor egy belső pályázaton a motivációjáról kérdeztem azt mondta, hogy azért szeretne vezető lenni, hogy kevesebbet kelljen dolgoznia... Ezzel szemben az igazság az, hogy főleg magasabb szinten vezetőnek lenni 7/24 órás feladat mert a vezetés felelőssége mindig ott van az emberben. A kérdés az, hogy ez inspirálja-e vagy ez a teher agyonnyomja. Véleményem szerint itt dől el részben, hogy milyen vezető lesz valakiből.

Van egy másik momentum, amit szintén soha nem fogok elfelejteni. Már Account Manager voltam, mikor egy szituációban úgy éreztem, összecsaptak felettem a hullámok. Bementem a főnökömhöz és kértem, ha van bármi más feladat a cégnél, szívesen megcsinálom, de ezt most nem tudom tovább folytatni. A maga higgadt stílusában a szemembe nézett és azt válaszolta: Gábor, úgy veszem, hogy ez a beszélgetés meg sem történt. Tudom, hogy meg tudod csinálni, menj vissza és folytasd! Más emberként mentem vissza és valóban „megcsináltam”. A jó vezető bizalma szárnyakat ad...

A saját tapasztalataim mellett nagy hatással volt rám néhány könyv is, amit a vezetés témakörében olvastam. Ezek közül az egyik legmeghatározóbb Simon Sinek: A jó vezetők esznek utoljára című könyve. Az ebből készült pár perces videót minden karrierprogramon lejátszom a résztvevőknek. Ebben a könyvben Sinek megtörtént esetekkel illusztrálja, hogy vezetőnek lenni elsősorban azt jelenti, hogy gondoskodunk azokról, akiket ránk bíztak.

SIMON SINEK: Leader verus manager (youtube.com)

Leaders Eat Last | Simon Sinek (youtube.com)

Melyik sikeredre vagy a legbüszkébb?

Mondok egyből kettőt is: az egyik személyi, a másik üzleti.

Vezetői karrierem elején rögtön szembe jött velem, egy az előző vezetője által bajkeverőnek címkézett kolléga, aki látszólag lubickolt a társai előtt e szerepben, igazi fenegyerek volt. Mikor először komolyabban elbeszélgettem vele, kiderült, hogy amúgy nagyon jó meglátásai vannak. Egyértelmű volt, hogy milyen sikereket lehetne elérni, ha az energiáit pozitív irányba fejtené ki. Feladatokat bíztam rá – idővel egyre nagyobbakat - és a változás nem maradt el, ma ő az egyik, aki 20 év után átvette tőlem a stafétabotot.

A másik siker üzleti. Egész pályafutásomat végigkísérte, hogy kicsiny magokból, megfelelő „öntözés” és „gondozás” mellett hatalmas fa nőhet. De, hogy konkrét példát is hozzak, egy ma is piacvezető ázsiai mobilgyártó céggel megkezdett mini lehetőség megbecsülésének gyümölcse lett, egy 100 főnél is nagyobb, több mint 15 éve sikeres együttműködés.

Nálunk a munkatársak döntő többsége otthonról dolgozik. Mit gondolsz hogyan motiválható egy munkatárs a virtuális térben?

A BPO világába különböző háttérrel, tapasztalattal és korosztályból érkeznek munkatársak, ezért fontos alaposan felvázolni az elérendő célt: merre megyünk és mit szeretnénk elérni.

Kell, hogy mindenkinek legyen válasza ezekre a „Miértekre”.  Nagyon fontos látni azt, hogy mindannyian egy csapat tagjai vagyunk, akik a közös célért dolgozunk. Ha nincs válasz a miértre, nem lesz inspiráció. A vezetőnek fel kell ismernie az eszköztárát az online térben is, amivel a legjobban tud inspirálni, csapatot építeni, és a miértekre megfelelő válaszokat adni. Ebben a virtuális világban még koncentráltabban kell egymásra figyelni, hiszen az irodai gyümölcsnapokat felváltja a digitális felület, egy olyan közösség építése, ahol meg kell találni a csapatot legjobban megmozgató témákat, legyen az multikulturális főzőverseny vagy kertészkedés. Felértékelődik az innováció, a nyitottság az új dolgokra és ötletekre. Én azt látom, hogy ezek a közösségek természetesebben, könnyebben felépülnek, ha eleve ebben kezdtek el dolgozni. Ez a UCC egyik nagy előnye azokkal a cégekkel szemben, akiknél ez a folyamat csak a Covid miatt indult el.

A világ leghíresebb katonai akadémiáján, a West Pointon - ahova nemcsak bekerülni, de bent maradni sem egyszerű - célzottan vizsgálták, hogy mi különbözteti meg a bent maradókat azoktól, akik bejutottak ugyan, de az évek során kirostálódtak. A válasz még a kutatókat is meglepte. Kiderült, hogy nem a legerősebbek, sem a legokosabbak vagy a legtöbb versenyt nyerők maradnak bent, hanem azok, akik ugyan lehet, hogy bizonyos képességekben elmaradnak társaiktól viszont van kitartásuk és szenvedélyesen akarják a célt.

Azt gondolom, hogy a vezető motiváló képességének hosszabb távon ez a két legfontosabb titka, mely a virtuális térben is működik. Kitartás és szenvedély. Ha a csapat látja ezeket benned hiteles módon, akkor online is működik a motiváció. Legyen világos a cél és a „miért” mellyel folyamatosan tűzben tudod tartani a csapatod.

Mikor érzed magad elégedettnek a munkában?

Ritkán tapasztalok teljes elégedettséget, de természetesen örülök a sikereknek. Ezeket fontos elismerni és megünnepelni, persze ez soha nem csak a vezető sikere, a csapat sikere is. Mint ahogy már korábban példámban is érzékeltettem, számomra a sikernek van egy üzleti eredményekben megmutatkozó és egy szervezeti komponense. Az igazi siker a kettő összhangjából születik. Mikor elbúcsúztak tőlem az előző munkahelyemen, egy albumot kaptam ajándékba sok-sok emlékkel és személyes üzenetekkel. Talán ez volt az a pillanat amelyik legközelebb állt hozzá.

Végezetül miben látod a szerepedet, mit szeretnél a UCC-nél elérni?

Első perctől otthon érzem magam, nagyon jó látni a csapatban a tehetségeket és az innovációt.        Az üzlet és a szervezet is komoly fejlődési szakaszba ért, ahol szeretném tapasztalataimat és energiámat kitartó szenvedéllyel ennek a növekedésnek a szolgálatában kamatoztatni. Ismerve a piacot azt gondolom, cégünk ajánlata és működési modellje egyedülálló, melyet tovább fejlesztve és építve komoly lehetőségek kapujában állunk.