UCC-történetek gyermeknapra

Május végén és június elején több mint hatvan országban ünneplik valamilyen formában a gyermekek napját. A jeles alkalomra készült cikkünkben munkatársainkat kértük meg, osszanak meg velünk néhány kedves történetet, hiszen a gyerekek és a munka együttes jelenléte számtalan mókás, vagy épp tanulságos helyzet forrása lehet. Összeállításunkkal kívánunk sok boldogságot és jó egészséget kicsiknek és nagyoknak, munkatársainknak és ügyfeleinknek egyaránt.

„Egyszer a kisfiamat nem vihettem óvodába, mert picit folyt az orra. Nem maradtunk home office-ban, mert akkor csak ketten lettünk volna, nem tudtam volna mellette dolgozni. Bevittem az irodába, ahol, aki tehette, foglalkozott vele munka mellett. Kapott forró csokit, rajzoltak vele, mesét nézett, a takarító néni adott kellékeket bunkerépítéshez is, és amikor ebéd után álmos lett, elment aludni a kuckóba, amit az egyik box alatt alakítottunk ki neki. Így telt el ez a nap az irodában. Ezért (is) szeretem a UCC-t, mert család- és gyerekcentrikus munkahely, és nekünk, kisgyerekes anyukáknak ez a legfontosabb.”

Munkatársunk gyermekének reakciója egy hosszú nap után:
„Anya! Te olyan okos vagy, hogy ennyi mindent el tudsz mondani.”

„Kisfiam eleinte nem tudta értelmezni, hogy ha anya beszél, az nem jelenti azt, hogy ő is beszélhet. Egyszer egy ügyfél kedvesen meg is jegyezte a hívásban, hogy »Jaj, de aranyos kislány!« Én mondtam, hogy köszönöm, de kisfiú, mire a fiam a szoba másik végéből felháborodottan közölte, hogy ő nem kisfiú, hanem már 5 éves nagyfiú! Azóta sikerült betartatni vele azt a szabályt, hogy csak azután szólalhat meg, miután anya azt mondta, hogy »Viszonthallásra!«, és utána még elszámolt magában tízig.”

„A kislányom nem beszél, ha én sem, de beszél, ha én is. Ez meetingek alkalmával rossz kombináció.”

„A legkisebb lányomnak gyenge az immunrendszere, és sajnos elég gyakran megbetegszik. Teljes munkaidős állásra nem volt lehetőségem, mert minden 2-3 hét után 2-4 napot otthon kellett lennem vele, amikor megbetegedett. Nem tudnék teljes munkaidőben dolgozni, vagy egyszerre sok szabadnapot kivenni. Szűkös volt a költségvetésünk, és csak a férjem volt a bevételi forrás. Most dolgozhatok, otthon maradhatok vele, ha beteg, és a gyerekeimnek mindent megadhatok, amit csak akarnak és amire szükségük van. Nagyon hálás vagyok ezért a munkáért.”

„Egy nap dolgoztam és hallottam, hogy a három nagyobbik gyerekem a legkisebb után szalad. A kétévesem rájött, hogy épp a sarkon vagyok egy másik szobában, futott, kinyitotta az ajtót, és ahogy a három nagyobbik kivitte őt a szobából, kiabált, hogy »Mama!« Azóta szinte minden nap hallom, ahogy a gyerekeim mondják neki, hogy »Mama dolgozik és nem zavarhatjuk!«, így csak megáll az ajtó előtt, kopog, és suttogva mondja: »Mama!«”

„A kislányom a Covid-pandémia idején több hónapig otthon volt velem. Miközben dolgoztam, egyszer rettenetesen szétpakolta a játékait, hiszen ahogy ez ilyen korú gyerektől megszokott, mindennel IS játszott egyszerre. A szüneteimben, ha hátranéztem, csak annyit láttam, hogy egyre nagyobb a káosz.  A következő naptól takarófóliát raktam le a szobába, így munka után, ha őt nem is, de az összes játékot egy mozdulattal el tudtam csomagolni.”

„Igaz, nem gyermekkel történt, de a férjem trüsszentett egy hatalmasat, és az ügyfél a vonalban azt mondta, egészségére az úrnak!”

„Amikor a járványhelyzet miatt az egész cég home office-ból dolgozott, nagyon sok oktatást végighallgattak a gyerkőceim a háttérből, és volt olyan, gyermekek oktatásával foglalkozó partnerem, hogy miután végigmeséltem a kampányon dolgozó kollégáknak, mit kell tudni róluk, mennyire klassz, milyen jó lehetőségeket és szolgáltatásokat nyújtanak, odajött a nagyfiam, és azt mondta: »Anya, beíratsz engem is?« Tehát a tréninggel behoztam ügyfélnek a saját gyerkőcömet is! De olyan is előfordult, hogy ültem otthon a kis laptopommal, és azt vettem észre, hogy egy idő után mindannyian körém gyűltek – a nagyobbik a másik laptoppal ült a digitális oktatáson, a kicsi meg hozta a játék notebookot. Ültünk sorban az asztalnál, mindenki csinálta a saját »munkáját«. Nagyon klassz lehetett látni, ha valaki benézett a szobába, hogy aztán itt mindenki dolgozik!”

„Kislányom egyik nap valamiért épp otthon volt munkaidőben. Azt már rég megtanulta, hogy ne lehetőleg ne beszéljen, ha apa dolgozik, így engedtem, hogy bent játsszon a szobában, amíg a napi teendőket intézem. Egy hosszabbra sikerült ötletelés közben arra lettem figyelmes, hogy egy egyre nagyobb kiterjedésű sötét folt alakul ki a látómezőm perifériáján, de csak akkor értettem meg, mi történt, amikor bő egy óra után kiléptem a beszélgetésből. Gyermekem a meeting alatt minden földet kilapátolt az egyik nagyobb szobanövény vázájából, fekete szántófölddé változtatva több négyzetméternyi szalagparkettát. Meglepetésemben akkorát ordítottam, hogy szerintem a szomszéd gyerekek is félrenyelték az almalevet.”

Költséghatékony, egyéni igényekhez igazított megoldásokat keres ügyfélszolgálata kiszervezéséhez? Vegye fel velünk a kapcsolatot, és kérjen ingyenes szakértői konzultációt!